2015.05.11-05.17.
Az előre lebeszélt időpontra Detti a hétfő reggeli órákban Makóra utazott, ahol megnézték alaposabban a száját. Egy kisebb seb volt rajta, de ez nem befolyásolta a táplálék bevitelt. Ivartalanítási műtéte kezdetén derült ki, hogy a stressz hatására elindult a vetélése. Mondhatni életmentő beavatkozáson esett át a leányzó. Másnap láthatóan jobb kedvű volt, élénkebb, és az étvágya is napról-napra javult.
A két kis lurkót, Ronit és Rinót szerettem volna kiengedni az irodába, a többi cica közé. Elméletben ez egy egyszerű művelet kellett volna hogy legyen, és Ronival így is történt. Fogtam, kivittem, körbemutattam neki a helyiségeket, majd a nappali részen leraktam. Rella, az anyjuk gyorsan odakocogott, megszaglászta, majd a kandúrka ledermedve fogadta a többiek közeledtét, ismerkedését. Számukra nem kavar nagy port egy újabb lakó érkezése, a körbeszimatolás után mindenki megy tovább a dolgára. Roni délutánra kezdett oldódni és vegyülni, nyugodtan jön-megy, és ha úgy tartja kedve, órákon át figyeli a kutyákat az ablakon keresztül. Ellenben Rinó... Háromszor jutottunk ki a külső részre, de amint átléptük a küszöböt, fejvesztve ugrott ki a kezemből, vissza a karanténba, mielőtt becsukhattam volna az ajtót. Beszaladt a polcok alá, annak is a legmélyebb zugába, majd pár falat kajával kilehetett csalogatni, majd következett az újabb próbálkozás, és újabb... Más választás nem volt, mint megvárni, hogy visszamenjen a ketrecbe és azzal együtt kivinni. Ajtó kitár, Rinó kiszalad, be a szekrény alá. Duzzogott kicsit, de amikor később visszanéztem rájuk, akkor már felmerészkedett Roni mögé, onnan szemlélte a mindenséget. Persze a kis hercegnek külön be kellett vinni az élelmet két napig, mert nem volt hajlandó társulni, de harmadnap már szaladt ki a többiekkel reggelizni, attól kezdve nem derogált számára a nyilvános étkezés.