Úgy szeretnék csak jó hírrel szolgálni, ám ez most sem fog bekövetkezni. Többször neki ugrottam a heti beszámolónak, ám az első közlendőm miatt mindig eltörött a mécses. Mélységesen mély szívfájdalommal kezdem soraimat, de megpróbálom rövidre zárni és nem lelkizni hozzá. A vasárnapi nagy összebújásnál mindketten sejtettük, hogy eljött az idő. Pong reggelre átlépett a szivárványhídon. Hosszas betegeskedése után megnyugvásra lelt, már csak Nekem kell túllendülnöm rajta, de ez nem rólam szól...
Anno jobb időket látott Ozirisz csatlakozott csapatunkhoz. Őt tenyészetből vásárolták, nagy kedvenc volt, míg meg nem született a család gyermeke, akire féltékennyé vált. Hiába foglalkoztak vele, besértődve olyan dolgokat művelt amivel már nem tudtak együtt élni. Ozi elkerült a "konkurencia" nagyszüleihez, de ott a kutyák miatt nem tudott beilleszkedni, így jobbnak látták ha új család után néz. Ozírisz egyedüli hibája, hogy ragaszkodott a jól megszokott kényelemhez és nyugalomhoz. Ezt leszámítva nagyon barátságos, gyorsan elfogadta az új helyzetet, bekuckózott a helyére. Az étvágya jó és a szobatisztaságával sincs semmiféle probléma.