Nagy napra virradtunk ma, megtörtént Zselé apróság első szilárd étkezése. Eddig nem látott a cumija nélkül, most meg szinte nem mutat hajlandóságot arra, hogy a szájába vegye. Pár napja próbáltunk átállni a rendes étekre, tört péppel kínálgattunk, de ragaszkodott a megszokotthoz. Erre reggel azzal indított, hogy nagy elánnal nekiesett a szaftos, alutasakos kajának. Büszkeségünknek hangot is adtunk, amit hatalmas pocakot eresztve, a kezünkben szétfolyva, dorombolással viszonzott. Viszont hosszú távon nem lehet simogatni a kis vadorzót, hisz pár másodperc múlva már a játékon jár az esze és apró fogacskáival és karmaival nekiesik az ember kezének, hogy lebirkózza azt.
Luca és Leó az örökbefogadó konténer irodarészébe fogadta Icukát reggel. Első gondolata az volt, hogy nyitva felejtődött az ajtó, de mire befejezte a takarítást látta, hogy Luca egy jól irányzott mozdulattal lenyitotta a kilincset és szabadjára engedte társait. Azonnal riasztva lett Gábor az ezermesterünk, hogy módosítson valamit a kilincsen, Luca-biztosra.
Sáfrány a kifutóban felfedezte az addig használaton kívüli hintát és beleszeretett. Az egész napot ott töltötte, elringott benne, majd annyira rákapott az ízére, hogy a továbbiakban is első útja a hintába vezetett és a délutáni etetéskor volt csak hajlandó elhagyni azt.